Amikor ötvenegy évvel ezelőtt Bukarestben A Hét megjelent, kevesen tudhattuk a szerkesztőségben, hogy ezzel a címmel már létezett egy lap Budapesten, méghozzá olyan lap, amely meghatározóvá vált a magyar irodalom történetében. (Később, amikor – 1977-ben – A Hét mellékleteként megjelentettük a TETT-et, már tudtuk, hogy ezzel a címmel Kassák Lajos már csinált lapot, de nem zavart, hiszen a mienk a Természet-Ember-Tudomány-Technika rövidítése volt.) Nem tudom, hogyan, bizonyára valamilyen entikváriumból vagy árván maradt könyvtárból megvan a Kiss József-féle QA Hét néhány múlt századfordulós száma, és most már az Arcanumon is olvasható – ha ugyan olvasható lenne: egészében biztosan nem az. Százharminc, százhúsz, száztíz év… nem is olyan rossz ilyen léptékben és a nagy magyar irodalom ilyen összefüggéseiben olvasni a már alig olvashatót is. Hát még a nagy magyar sajtó történetében „névelődnek” tudni egy ilyen úttörő kiadványt. (Á. H.)
A Hét (Budapest, 1890 – 1924) társadalmi, irodalmi és művészeti közlöny, 1894-től politikai és irodalmi szemle. A haladó szellemiségű polgárság irodalmának kívánt vezető lapja lenni. A Nyugat indulásáig (1908) ezt a szerepet be is töltötte.
Alapító szerkesztője Kiss József, 1921-es halála után Rózsa Miklós, Kázmér Ernő, Boros János, Fehér Árpád szerkesztette.
1889 decemberében jelent meg mutatványszáma, de hivatalosan 1890-ben indult el. 1910-ben az A Hét a Nyugat ellen fordult, és olvasóinak nagy része átpártolt a Nyugathoz. 1919. március 27. és november 13., valamint 1921. március 20. és december 20. között nem jelent meg. 1921-ben, Kiss József halála után Fehér Árpád vette át a szerkesztőséget egészen a lap 1924-es megszűnéséig. Ugyancsak A Hét címmel indult 1925-ben egy hetilap, amely magát egy idő után Kiss József lapja jogutódjának tekintette, és átvette évfolyamszámozását is.
Rovatok
Krónika: A vezércikk száraz stílusa helyett új publicisztikai műfajt teremtett: csiszolt, irodalmi stílusban megfogalmazott, az időszerű társadalmi-politikai jelenségeket fejtették ki. A közönség kedvelt olvasmányai voltak Heltai Jenő verses krónikái.
Innen-Onnan: A Kozma Andor teremtette rovatban a hét valamelyik eseményéről húsz-harminc sorban, szellemes, vidám stílusban számoltak be.
Irodalom és Művészet: az irodalmi, színházi és zenei élet eseményei.
Szépirodalmi: a magyar és világirodalom bemutatása. Fordításokban főleg a nyugati, elsősorban francia irodalomra koncentrálva.
Szerzők
Kezdetben Jókai Mór és Mikszáth Kálmán is a lap írói közé tartozott, de hamarosan a fiatal nemzedék került előtérbe.
1890-es évek: Ábrányi Emil Alexander Bernát Ambrus Zoltán Bródy Sándor Beöthy László Bányai Elemér Bíró Lajos Czóbel Minka Erdős Renée Gozsdu Elek Gárdonyi Géza
Heltai Jenő Ignotus Hugó Justh Zsigmond Kabos Ede Kóbor Tamás Lyka Károly Molnár Ferenc Petelei István Szomory Dezső Tolnai Lajos Tömörkény István Vértesi Arnold
A 20. század elején: Ady Endre Babits Mihály Cholnoky Viktor Dutka Ákos Balázs Béla
Bölöni György Emőd Tamás Juhász Gyula Kosztolányi Dezső Krúdy Gyula Lovik Károly
Lukács György Kaffka Margit Móricz Zsigmond Móra Ferenc Szép Ernő Szini Gyula
Tóth Árpád Török Sophie Vajthó László
Karinthy Frigyes: Így írtok ti – Kosztolányis Dezső
„Született Harsonán mint A Hét belső munkatársa, szerdán, lapzárta előtt két nappal. Még idejekorán megírhatta „Trombitaszonáta” című szezoncikkét. Később az „Innen-Onnan” rovatot vezette, ő volt A Hét legelső „Innen-Onnanistája. Színházi kritikáit ugyanott végezte.”
Szerb Antal: A magyar irodalom története
„A polgári irodalom történetében talán az első dátum 1890, a Hét megjelenése. A Hét képes szépirodalmi hetilap volt, szerkesztője Kiss József, középszerű epigon költő, de olyan szerkesztői tehetség, akit csak az egy Osvát Ernő múlt felül. Lapja rövidesen orgánuma lett mindazoknak, akikben az új polgári szellem irodalmi formát öltött, de hordozta a régebbi nemzedékek kritikusabb elméit is.”
Kiss József: Egy lapról, egy évfordulóról és egy szerkesztőről
„A Hét ajtaja fölé arany szöveggel egy feliratos tábla van odaszögezve: Tiszteld a tehetséget! Tiszteld minden formájában, minden kialakulásában, és ha nem érted meg mindjárt, légy azon, hogy megértsd. Tiszteld a tehetséget elleneidben is és aberrációjában is. Mert a tehetség ritka adománya az égnek. Pénzen megvásárolhatsz mindent: rangot, szerelmet, egészséget, még hosszú életet is; tehetséget nem! Keleten szentnek tartják az eszelősöket; a tehetség tiszteletét Nyugaton keresd. A Hétnél megvolt.”
Pintér Jenő: Magyar irodalomtörténet
„1889. – Kiss József állástalan magánhivatalnok és költő. Biztosító-társasága megbukik, a költő nem élhet meg puszta dicsőségéből. Hitfelei pénzt gyűjtenek számára, hogy szépirodalmi folyóiratot indíthasson. Semmiféle más alkalmazást nem akar vállalni, annyira költőnek érzi magát és csak költőnek. (Ignotus Hugó följegyzése szerint: «Ferenc József a hadsereget, Wekerle Sándor a költségvetést bizonyára komolyan vette; de senki semmit olyan komolyan nem vehetett, mint Kiss József vette a kissjózsefi verset; ezért élt, ennek élt s ebben élte az életét.
1890. – Negyvenhét éves. Megindítja újszellemű szépirodalmi hetilapját: a Hetet. (A szerkesztő a magyar műveltséget össze akarja egyeztetni a zsidó szellemmel, a modern kor felvilágosodását szembe akarja helyezni a megcsontosodott hagyományokkal: «Nekimegyünk minden konzervatív babonának, legyen az előítélet vagy tisztesség formájába bujt önérdek vagy évszázadokon át hűségesen ápolt hiúság.» Alig áll fenn néhány évig folyóirata, az írók egy része szemére veti, hogy mint szerkesztő határtalan gőggel irányítja lapját; szerkesztői üzeneteiben olyan kihívó hangon szólal meg, amilyennel a legtekintélyesebb irodalmi vezérek sem mertek addig élni; az irodalom kérdéseiben legfőbb ítélőbírónak tartja magát, kezdő zsurnalisztákat nagy írókként mutat be a közönségnek, zsidó hittestvéreit egetverő dícséretekkel reklámozza, önmagát szégyenkezés nélkül dicsőítteti. Ezzel szemben a szerkesztő büszkén mutat rá arra, hány kiváló tehetségnek adott módot a kibontakozásra; önérzetesen hirdeti, hogy a magyar irodalomtörténet eljövendő megírójának sok forgatnivalója akad majd az ő folyóiratában. «Itt született és nőtt nagyra Kóbor Tamás, a filozóf; és Ignotus, a nagy enciklopédista.» A Hét ismerteti meg a közönséget a francia szimbolista költőkkel és dekadens írókkal; innen indul az új szellem a vidék felé. Munkatársai tehetséges zsidó fiatalok, az elmaradt magyar ugarral szemben Páris rajongói, a radikális politikai áramlatok céltudatos egyengetői. A folyóirat hasábjain az ultramodernek mellett helyet kapnak az alkalmazkodóbb nacionalisták is, csak éppen abba kell belenyugodniok, hogy a szerkesztő és vezérkara szabadon ostorozhassa a konzervatív irodalmi társaságokat s alaposan megrontsa a nemzeti szellemhez megalkuvás nélkül ragaszkodó írók és tudósok hírnevét. «A Hét és Kiss József – büszkélkedett később Ignotus – s körülötte az ő köre teremtette meg azt az irodalmi levegőt, mely Budapestről elhatott a vidékre, a nyolcvan magyar városba, melynek Budapest volt a fővárosa. A nagy forradalomnak, melyet a Nyugat hozott, Kiss József és a Hét, Kiss József s az ő kerekasztala voltak az enciklopédistái.»)”
