Szombaton, 2022. január 15-én, felemelő gyászszertartás után, amelyen szeretett családja végső búcsút vett tőle, örök nyugalomra helyezték barátunkat, lapunk szerzőjét.
Ilyenkor már nem kell sok szó. Megpróbáltatásokkal teli, tartalmas élete volt. Sok mindenért sokan szerettük. Alkotásaiban él tovább. Nyugodjék békében.
A felemelő végtisztesség ITT tekinthető meg, nekrológ kíséretében.
A szerkesztő megjegyzése
A Szövegek és körülmények (1974) előszavában Bretter György filozófus az öt szerzőről – betűrendben, ahogy írásaik a kötetben sorakoznak – külön is ír néhány bemutató, értékelő sort.
Ágoston Vilmosról a következőket:
„Erőteljes társadalmi érdeklődés jellemzi, suzűkszavú, teoretikus lénye kritikai montázstechnikájában van jelen. Írásmódjában az elvont fogalmak látszólag semmiféle szerepet sem játszanak, de miután szövege logikailag kiépített, hiszen idézetről idézetre halad, majd a kritikai analízisben felvillantja az ellentmondásokat és azok következményeit is, valamilyen elvontabb fogalmiságot sugall. egfejti az irodalmi mű üzenetét, de a kritikai szöveg maga is üzenetet hordoz. Nyilván a praktikus filozófia irányába emeli az olvasó tekintetét, az etikum és esztétikum viszonyát láttaja. Következtetéseiben az idézetek struktúrájából indul ki, de egy logikai láncszemet átugorva írja frappáns tőmondataitezzel kényszerítve az általánosítás felé a gondolatot, amely különben a konkrétban keres kiutat a problémák elől. A filozófia előtti állapot jelentkezik itt, mégpedig igen eredeti formában: nem a kritikus, hanem olvasója fogalmazza meg az általánost, ő néz szembe saját fogalmainak rendezetlen halmazával.”
Amikor ez megjelent, Ágoston Vilmos huszonhétéves volt. A hetvenötöt nem érte meg.
